AURO biofestékek: 100% természetes összetevő

Alkohol: keményítőtartalmú növényekből erjesztéssel és desztillálással készül. Az AURO-nál használt alkohol nem denaturált szesz (mesterségesen élvezhetetlenné tett szesz). Sellakok hígítására, valamint méhviasz kenőbalzsamokban használják.

Bór-só (Borsalz):(nátrium-oktaborát): természetes ásványi anyag a Majove sivatag sós tavaiból. Rendkívül hatékony megelőző védelmet biztosító biológiai favédőszer. Önmagában nem mérgezőbb, mint a konyhasó. A bóros sóval átitatott faanyag a farontó gombák és rovarok számára élvezhetetlen ízű lesz.

Borax: természetes ásványi só néhány észak-amerikai sóstóból. Színtelen, kemény, vízben lúgos kémhatással oldódó kristályos anyag.(Na2B4O7) enyhén lúgos, erősen fertőtlenítő, a klórt helyettesítő só. Szelíd alkáli só, hagyományosan a kazein feltárásához használják. Igen kevés szükséges belőle. 10 liter szappanos mosószódás vízben egy csésze bórax hatékony fertőtlenítő. (Az ecet és a citromsav is jó folt és vízkőoldó, savas kémhatású tisztító- és öblítőszer!) Tökéletes szagtalanító hatással bír. A cipő belsejét bedörzsölve kb. 1/2 óra alatt lábbelink garantáltan szagtalanná válik!

Borostyánkő (Bernstein): A borostyánkő lakk (Bernsteinlack) 16.-17. századból származó receptje szerint lenolajjal vagy diófaolajjal felfőzött borostyánkőból készül. 
A borostyánkő (succinit, ásv.) a földtörténeti harmadkorból származó, kb. 60 millió éves üvegkeménységűre kövesedett fenyőgyanta. A borostyánkő a világ egyik legszebb és legérdekesebb képződménye – „napkő”-nek is nevezik. A borostyánkövet szolgáltató ősfenyő (Pinites succinifer) a mai Balti-Tenger helyén óriási kiterjedésű erdőket alkotott. Több ezer generációnyi fenyő megkövült gyantája feküdt a tengerfenéken. A Balti-tenger mellett jelentős borostyánkő lelőhely még a Dominikai-Köztársaság, Közép-Amerika, Afrika és Görögország. A legjobb borostyán lelőhelyek a barnaszén alatti földrétegekből kerülnek elő, akár teljesen szárazföldi területeken – a mai tengerektől távol is. A fából kifolyt gyanta a mai fenyőkhöz hasonlóan a levegőn megkeményedett, sokszor azonban előtte még magába zárta a rászálló rovarokat és a szél hozta növényrészeket. A borostyánkőbe zárt növényi maradványokból ismerjük a borostyánerdőt s annak flóráját, az állati maradványokból pedig az akkori kor faunáját. A borostyánkő megdörzsölve elektrosztatikusan feltöltődik, s már ettől kellemes illatot áraszt. Meggyújtva világító lánggal ég és kellemes illatot áraszt. 280°C-nál megolvad. Olajban főzve megpuhul és hajlíthatóvá válik. Vízben oldhatatlan. Nagyon nehezen oldódik forró alkoholban, éterben, éterikus olajokban; jól oldódik benzolban, kloroformban és kevés kámfort tartalmazó alkoholban. A borostyánkövek értékét tisztaságuk és nagyságuk szabja meg. A borostyánkő darabok nagysága igen változó. Az egy dekagramm fölötti, nagyobb szép darabok értéke körülbelül az ezüst értékével azonos, a fél kg fölöttiek ára pedig már az aranyéval vetekszik. Egyforma nagyság mellett legdrágábbak a legtisztább, legátlátszóbb kövek. A félkilós darabok már igen ritkák. A legnagyobb eddig talált kő majdnem 10 kg súlyú, a berlini természettudományi múzeumban található. A szebb köveket elsősorban ékszerkészítésre használják, az AURO borostyánkő olajak és lakkok az erre alkalmatlan kisméretű darabokból készülnek. A tiszta borostyánkőlakk szikkatív (szárítóadalék) hozzáadása nélkül is megszárad. Világos és sötét színben készítik: a világos színű lakkot a festészetben használják, különösen az olyan érzékeny pigmentek kötőanyagaként, mint a fehér, vagy a kék. A sötét, patinánsabb színű változatot különösen a hegedű- és lantkészítők, bútorkészítők értékelik nagyra. A Stradivari hegedűk csodálatos hangzásának máig megfejtetlen titkát a szakértők az ismeretlen összetételű cremonai hegedűlakkban keresik, mely szintén valamilyen borostyánkőlakk volt. A borostyánkőlakk a természetes anyagú lakkok között nagyon ellenállónak számít, a sellakpolitúrozottnál jóval erősebb felületet ad, víz és oldószerállósága is sokkal jobb. Az AURO a borostyánkővet borostyán alapozó olajában (Bernsteingrund Nr.122-01), és a borostyánkő lakkban (Bernsteinlack Nr.222) használja. Mindkettőt elsősorban restaurátoroknak, értékes kisméretű tárgyak készítőinek ajánljuk.

Buzérgyökér (Krapp, rubia tinctorum (lt.)): A festőbuzér nevű növény gyökeréből származó magas vörös színtartalmú, erős színező hatású festék nyersanyag Dél-Európából és Iránból. A festőbuzér az indigó mellett az egyik legősibb színezőanyag. Már Tutánkámon sírjában találtak egy övet, melyet Kr.e.1337-ben tettek a fiatalon elhunyt egyiptomi fáraó sírkamrájába. A buzérgyökér alizarin nevű színezőanyagát gyapjú, pamut, selyem és bőr festéséhez is használták. A festés módjától függően pirosas, vagy barnás színeket lehetett belőle előállítani, de a buzérgyökér nem adott erős, tüzes színeket. Először a törököknek sikerült olyan eljárást kidolgozni, mellyel tartós és erős, tüzes vörös színt lehetett festeni. A bonyolult 26 lépésből álló folyamat adta a híres és sokáig utánozhatatlan törökvörös színt (Türkischrot). 
1868-ban világszerte 70.000 tonna festőbuzért használtak textilek és bőrök színezésére. A következő évben sikerült az alizarint szintetikusan előállítani, ami a növény termesztését és használatát szinte teljesen visszavetette. Az AURO-nál az eredeti növényi festőbuzérból készült festék a vörös árnyalatú növényi festékek fő alapanyaga. (fallazúr, fallazúr viasz)
 
Bükkfa-cellulóz (Buchencellulose): bükkfából klóros fehérítés nélkül előállított szerves, rostos telítőanyag. A falfestékekben és vakolatokban mechanikai stabilitást biztosít, és a fához hasonló reszorpciós (nedvszívó) képességet biztosít.
 
Catechu: az indiai cserakác (Gerbeakazie) besűrűsödött nedve. A barna színezékek növényi pigment alapanyaga. A barna színű AURO fallazúrok, fallazúr viaszok színanyaga.
 
Dammárgyanta (Latin: canarium strictum; Német: Dammarharz, Katzenaugenharz): Földünk egyik legértékesebb és legszebb növényi gyantája. A dammár neve a malájul azt jelenti: macskaszem, melyet erős fénytörő tulajdonsága miatt kapott. Neve korábban németül „Katzenaugenharz”, azaz macskaszem-gyanta volt. 
A dammár a szárnyas magvú növények nemzettségébe tartozó különféle fák (Hopea-félék, Engelhartia spicata, dammara orientalis stb.) gyantája Ázsia és Afrika trópusi területéről. Leggyakoribb lelőhelye és gazdanövénye egy Kelet-Indiában és Szumátra szigetén őshonos meranti faj. A dammárt adó meranti fák Indiában egész erdőségeket alkotnak. A gyanta csapolása az őslakosoknak olyan munkalehetőséget és megélhetési forrást teremt, mely a trópusi esőerdőkben tervszerű gazdálkodással való hasznosítását teszi lehetővé, ezzel véd az esőerdők pusztítása ellen. A kemény gyantát lelőhelye szerint Manila-, Zanzibár- vagy Kongó-kopálnak is nevezik, melyeket fosszilis (őskori, kövült) gyanták gyűjtésével vagy élő növények csapolásával nyernek (recens kopálok). A dammárgyanta gömbölyded csepp, vagy hosszúkás, jégcsapszerű formában kerül forgalomba. Színe világossárga vagy színtelen, áttetsző vagy légbuborékos. Nagyon tiszta, világos gyanta, később is alig sárgul. A legkevésbé sárguló természetes gyanta. Minél keményebb és színtelenebb, annál jobb minőségű. Szagtalan és íztelen, fogyasztásra alkalmatlan. 75°C-on megpuhul, 150°C-on válik folyékonnyá. Alkoholban tökéletlenül, éterikus olajokban és zsírokban tökéletesen oldódik. A legtöbb dammárt ma a festékipar használja, a legjobb minőségű, tartós olajlakkok és firniszek kötőanyagaként. A dammár gyantáját tradicionálisan füstölőkben használják: füstjét tisztító- és védő füstölésre használták. A dammárgyanta füstje tisztít, felderít, megnyugtat, balzsamos és enyhén eufórikus. A dammár füstölők felderítik kedélyünket, fényt visznek a lélek sötétjébe. A dammár füstje, búskomorság, melankólia, általános rossz kedély, depresszív hangulat esetén is segít. Azt mondják megvilágosít, éleslátóvá tesz, és különféle tündöklő látomásokhoz is hozzásegít, például angyalokkal kapcsolatba lépni. A dammár füstje könnyű, citromos friss illatú. 
Mire használjuk még? 
-Természetes festékgyártás fontos kötőanyaga: 
-Az olajfestmények festékeinek segédanyaga (terpentinolaj firnisz és szikkatív) 
-Természetes gyanta falfestékek fontos összetevője 
-Hőálló lakkok (nem sárgul, 90°C-ig hőálló) kötőanyaga 
-Természetes linóleum padlók fontos alapanyaga 
-Fotózásban hagyományosan az értékesebb negatívokat gyanta tartalmú lakkokkal vonták be (sellak, dammárgyanta, szandarak) 
-Kábelek szigetelése
 
Diófaolaj: zsíros magolaj a kerti dió (Juglans regia) zöld terméséből. Festékanyagok nagyon értékes, félig száradó kötőanyaga.
 
Duzzadóagyag (Quellton): jellegzetesen nagy duzzadóképességű természetes ásvány (rétegszilikát). Az AURO-nál mint tixotrópizáló anyagot használja vizes bázisú és gyantaolaj tartalmú termékeknél. (tixotrópia= sok folyadékot tartalmazó, duzzadt gélek (liogélek) egy csoportjának azon tulajdonsága, hogy mechanikai hatásokra (rázás, keverés) megfolyósodnak, de a hatás megszűnése után egy idô múlva ismét megkocsonyásodnak)
 
Eukaliptuszolaj (Eukaliptusöl): az Ausztrál eukaliptuszfa örökzöld leveleiből vízgőz-desztillációval nyert éterikus olaj / illóolaj. Az AURO Nr.321 falfesték jellegzetes illatát adó természetes tartósítószer.
 
Faolaj-standolaj (Holzöl-Standöl): a kínai tungfa diójából sűrűre főzött értékes olaj. Gyorsan és keményre száradó, időjárás és nedvességálló kötőanyag gyanta. Önmagában túl rideg, repedező bevonatot ad, ezért lenolaj-standolajjal keverve használják. 
 
Karnaubaviasz (Carnaubawachs): a karnaubaviasz a legkeményebb viasz, keménysége túltesz a szintetikusan előállított viaszokén is. A karnaubaviaszt a karnauba más néven kopernikusz pálma (Copernica cerifera Mart.) leveleit védő természetes viaszrétegből nyerik. A legértékesebb és legfontosabb növényi eredetű viasz.  A karnauba pálma Brazília északi és középső részén, főképp folyók mentén, vadon nő. Fája 16-32 méter magas, 21-32 cm vastag. Csupasz törzsét a legyezőforma levelek nyelének maradéka borítja. Gömbölyű koronáját kb. 2 méter hosszú kékeszöld levelek alkotják, melyeket mindkét oldalról viasz borít. A karnauba pálma gyakran a pálmaházak dísze. A pálmák fája tartós, vízi építkezésre, épületfának, és hangszerkészítésre használják. A viasztermelés központja Ceara tartomány, itt a lakosság tradicionálisan csaknem kizárólag a karnauba pálma viaszának gyűjtésével és elkészítésével foglalkozik. A viaszt 1882 óta szállítják az európai piacra. A karnauba pálma hasznával a kókusz és a datolya fölé kerekedik. A karnaubaviasz előállítása fáradtságos, munkaigényes folyamat: a viaszt a száraz évszakban nyerik úgy, hogy 2 havonta minden fáról 6-8 idősebb, alsó levelet levágnak és a száradásnak indult, zsugorodó levélről, a fellazult viaszréteget veregetéssel, kaparással, vagy kefével ledörzsölik. Az így nyert viaszlapkákat vízben főzve tisztítják: a szennyeződések leülnek a főzőedény fenekére, míg a víz tetején úszó tiszta viaszt lefölözik, majd fizikailag, kallófölddel halványítják. (vagy kémiailag – klórral, ami környezetszennyező). A tisztított karnaubaviasz szagtalan, szemcse, lapka vagy tömb formában kerül forgalomba. A tiszta, jó minőségű viasz színe világossárga, a sötétebb sárgászöld, szürkés szín rosszabb minőségű-nek számít. Egy pálmafa egy évben mindössze 150-180 g viaszt ad, 100 g levélről mindössze 5 g viasz nyerhető, ami elég rossz kihozatal. Ma a vezető gyártók közé tartózó brazil Pontes vállalat évente mégis 70-100 tonna karnaubaviaszt termel évente, ami kb. 600 ezer fa termése. A természetben a leveleket borító vékony viaszfilm az esős időszakban víztaszító, a nyári időszakban pedig a leveleket védi az egyenlítői forróságban a kiszáradástól. Egy olyan anyag, mely ilyen extrém körülmények közt is helytáll sok mindenre használható: használja a kozmetikai-, gyógy-szer- és élelmiszeripar, kedvelt alapanyag különféle önfényező emulzióknak, ápolószereknek (cipő, padló, bútor, autóápolás); alapanyaga speciális, nagyon sima művészi nyomatok készítésére használt papíroknak, karbonpapírnak, korábban a bakelit hanglemezek fontos alapanyaga volt, használják gyertyagyártásra, öntőformákhoz formaválasztó anyagként stb. 
A karnaubaviasz élelmiszeripari adalék is. Elnevezése: E-903. Fényező és kenőanyag, pl. rágógumik, gumicukrok, cukorkák adaléka. (megtaláljuk pl. az Orbit rágók, Tic-Tac, Simpsons gumicukorkák csomagolásán az összetevők közt) A teljesen veszélytelen, semmiféle káros mellékhatása nem ismert. Emészthetetlen. 
A kozmetikai ipar elsősorban rúzsok, sminkceruzák alapanyagaként használja: bőrbarát, semmilyen irritáló vagy mérgező hatása nem ismert, vízálló, selymes fényű, a legnagyobb nyári hőségben sem olvad. Samponokban használva selymes fényt ad a hajnak. A gyógyszeripar drazségyógyszerek hordozóanyagaként használja. 
A karnaubaviasz a természetes felületkezelő anyagok fontos növényi eredetű kötőanyaga. Önmagában nagyon kemény, fényes bevonatot ad, ezért és magasabb ára miatt elsősorban lágyabb viaszok – pl. méhviasz - mechanikai tulajdonságainak javítására használják. A legtöbb AURO viasz-termék és ápolószer, valamint a matt sellakpolitúrok fontos alapanyaga. 
 
Kaucsuktej: a ma elsősorban Délkelet-Ázsiában termesztett kaucsukfa tudatos sebzésével nyert és összegyűjtött tejnedv. A kaucsuktej a kaucsukgumi nagytöménységű természetes vizes diszperziója. Az AURO ragasztók nélkülözhetetlen kötőanyaga. Azért, hogy szállítás közben ne csapódhasson ki, némi szalmiákszeszt mindig hozzá kell adni.
 
Kínai faolaj (Holzöl): Tungolaj, vagy kínai faolaj. A faolajat nem egyetlen növény szolgáltatja: Kínában két különböző, Japánban pedig egy harmadik olyan növény van melynek magjából sajtolt olajat a kereskedelemben faolajnak nevezik, s mely olajok kémiai és fizikai tulajdonságai eredetüktől függetlenül csaknem tökéletesen megegyeznek. A faolaj legismertebb gazdanövénye a Kínában honos tungfa (Aleuritis fordii montana és cordata). 8-10 m magas, világoszöld levelekkel, kis, fürtszerűen elhelyezkedő fehértől vörösesfehér színű virágokkal. A nagy, almaszerű terméseinek mindegyike 3-7 diószerű, nagyon kemény héjú, magas olajtartalmú magot rejt. 
Az olajat korábban a behajózási kikötők után nevezték el: Hankau, Hong-Kong, Kanton fajtáknak. Az olajfák nagyon jól termeszthetők. Legjobban a laza, köves talajt kedvelik, s már ötéves koruktól jó kihozatalú, olajos termés szüretelhető róluk. Kelet-Ázsiában őshonosak, de értékes olajuk miatt néhány éve Amerikában is kultiválták őket, különösen Floridában, illetve az USA déli részén. Az olaj kinyerése Kínában máig rendkívül primitív módszerekkel történik. A magokat az éretlen gyümölcs pörkölésével vagy a felhalmozott leszedett gyümölcs erjesztésével választják el a gyümölcshústól. Durva aprítás után egyszerű fa présekben az aprítékból kipréselik az olajat. Az olaj a pörkölés módjától és a préselés illetve felfogás gondosságától függően világossárgától sötétbarna színű. Színétől függetlenül a faolaj tiszta, áttetsző; +5 °C alatt kezd dermedni, de melegítés hatására ismét folyékonnyá válik. Jellegzetesen kellemetlen szagú, erősen viszkózus anyag. Szagát általában a disznózsíréhoz hasonlítják. A szag elvételére, semlegesítésére irányuló kísérletek eddig mind kudarcot vallottak. A tiszta faolaj mérgező. Különösen a frissen préselt olaj veszélyes. Nem csak a szervezetbe jutva okoz károkat, hanem a bőrre jutva is nehezen gyógyuló, fájdalmas, gennyes sebeket okoz. A kínaiak e sebek gyógyítására egy helyben honos lucfenyő faj forgácsából készített főzetet használnak, mellyel a sebet bedörzsölve azonnal enyhül a fájdalom, és gyorsul a gyógyulás. A faolaj vékony rétegben felkenve nagyon gyorsan szárad, sokkal gyorsabban, mint a lenolaj, bár nem áttetsző, sima rétegben, mint a lenolaj, hanem matt, sajátos, jégvirágra emlékeztető struktúrában. 
A faolajat csaknem kizárólag a festékipar használja. Kínában hajók tömítésére, fa és szövetek impregnálására használják. Keményebb, vízállóbb felületet ad, mint a lenolaj. A thungfa olaját és a lenolajat összefőzve különösen tartós és ellenálló, vízálló thungolaj-lakkot kapunk. 
 
Kolofónium (Cholophonium): a balzsamterpentin-olaj anyagpárja. Ha a portugál erdeifenyő-gyantabalzsamból a folyékony komponenst (terpentin olajat) ledesztillálják, ez a tiszta gyanta marad vissza. A kolofónium hegedűgyanta néven is ismert, s mint ez a név (a hangszerek ismerői számára már) jelzi, igencsak ragacsos. Tiszta kolofóniumot az AURO termékei e miatt nem tartalmaznak.
 
Kolofónium-glicerinészter: a természetes kolofóniumgyantát egy különleges, ősrégi eljárással az egyik legfontosabb természetes zsíralkotóval, a glicerinnel való főzéssel alakítják át. Az eredmény egy nagyon időjárásálló, rugalmas gyanta.
 
Kopálgyanta (Kopalharz): az AURO nem a kelet-afrikai borostyánkőszerű, fosszilis kopálgyantát, hanem egy délkelet-ázsiai a jelenkorban keletkező kopált használ termékeihez (újkori kövült gyanta). Ez a gyanta alkoholban jól oldódik, és ideálisan egészíti ki illetve javítja a sellakot tulajdonságait. 
 
Lenolaj (Leinöl): a festékgyártásban leggyakrabban használt és legismertebb növényi olaj. A len (Linium usitatissimum) magjából hideg és/vagy meleg sajtolással (extrahációval) nyert zsíros, száradó olaj. Értékes kötőanyag alkotó, a felhasználásával készült festéknek rugalmasságot és jó terülő képességet biztosít. A lenolaj önmagában nagyon lassan szárad (3-8 nap), és erősen besárgul. Minőségét a préselés után víztelenítéssel, nyálkátlanítással, fehérítéssel és savtalanítással javítják. Szárítóadalék hozzáadásával pedig a száradási idő 1/5-1/8-ára csökkenthető. Ez a javított, finomított minőségű anyag a lenolajkence vagy firnisz. 
Lenolaj az egészségért 
A feldolgozatlan lenmag tartalmazza az egyik legfinomabb esszenciális zsírt. Szervezetünk azon sejtjei, amelyek lenolajat tartalmaznak, sokkal ellenállóbbak, kevésbé sebezhetők, mint a közönséges zsírokkal ellátott test. A lenmag 35 százalék zsiradékot tartalmaz, aminek 72 százaléka esszenciális, tehát a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ebből 58 százalék a linolenic nevű nélkülözhetetlen zsírsav, melyből a szójababban csak 9 százalék van, a tökmagban 15, a dióban pedig 5 százalék. Más táplálékunkban nem is fordul elő, vagy csupán jelentéktelen mennyiségben. E mellett gazdag A, B, C, D és E vitaminban. Az ásványok közül nagymennyiségben van benne kálium, foszfor, magnézium, kalcium, kén, vas, cink, nátrium, mangán, réz, fluor, nikkel, kobalt, jód, króm stb. 
A lenolaj (Oleum lini) serkenti az agyműködést, megakadályozza koleszterin lerakódását, így csökkenti a koleszterinszintet, segít az izületi gyulladásokon, a légutak gyulladásos megbetegedésein, a májjal kapcsolatos összes betegségen: bőrbetegségeken, ekcémán, kedvezően befolyásolja a bőr életműködéseit; segít a gyomorfekélyen (a gyomorsav termelésére hat jótékonyan) cukorbetegségen és még sok más nyavalyán. Természetes kozmetikumokban használva, pl. puhává, selymessé varázsolja a hajat. 
 
Lenolaj-káliszappan (Leinöl-Kaliseife): tiszta lenolajból kálilúggal vagy hamuzsírral való elszappanosítással előállított, vízben gyengén oldódó, könnyen lebomló, ápoló hatású tisztítószer.
 
Lenolaj-standolaj (Leinöl-Standöl): a lenolaj sűrűre főzésével előállított, értékes kötőanyag a lakkokhoz, lazúrokhoz és falfestékek-hez - a lenolaj hő hatására polimerizálódott változata. A főzést levegőtől elzárva, 290-300°C-on végzik. A standolajos bevonatok időjárás- és vízállósága lényegesen jobb, mint a lenolajé. Az előállított lakkfilmek kevésbé sárgulnak, rugalmasabbak és ellenállóképesebbek, fényesebbek és jobb terülési tulajdonságokkal rendelkeznek. A kezeletlen lenolajjal készített bevonatokkal szemben, vízben gyakorlatilag nem duzzadnak. A lenolaj-zsírsav lenolajból glicerin lehasításával nyert természetes zsírsav. Adagolása a földfestékek, ásványi pigmentek használhatóságát javítja. 
 
Levendulaolaj (Lavendelöl): a Földközi-tenger vidékén őshonos levendulából (Lavandel officinalis) vízgőz desztillációval előállított illóolaj.
 
Masztix (balzsamos mézga): egy csak a görögországi Chios-szigetén termesztett pisztáciaféleség kérgéből nyert sárgás színű, illatos gyanta. Nagyon világos színű és nem sárgul. Használják a bor gyantázásához is, füstölőanyagként, és cukrászsütemények bevonó anyagaként is. Csodálatos illata van!
 
Méhviasz (Bienenwachs): a legismertebb és legnemesebb állati eredetű viasz, melyet már az ókorban is használtaktak felületek védelmére. A tiszta méhviasz csak melegítve (+60°C-on) használható fel. Az így kapott felület napfény hatására erősen fakul. A méhviaszból lenolajkence, oldószerek (pl. terpentinolaj) és különféle nemesítő anyagok hozzáadásával méhviaszbalzsam készíthető. A viaszbalzsam tulajdonságait nagymértékben befolyásolja a felhasznált anyagok keverési aránya. A folyékony, puha balzsamok a már viaszolt felületek utókezelésére és a kisebb igénybevételeknek kitett felületek védelmére ajánlottak. Az AURO által használt méhviasz legnemesebb eredetű, ellenőrzött, tiszta, nem fehérített, képlékeny, maradványszegény méhviasz.
 
Méhviasz-ammóniumszappan (Bienenwachs-Ammoniumseife): a méhviaszt egy nagy üstben főzve szalmiákszesszel szappanosítják el. Az elszappanosított viasz falfestékeink pigmentjeihez kiváló természetes nedvesítőszer.
 
Mész-kolofónium: olvasztott kolofónium gyantából állítják elő, melynek természetes savtartalmát égetett mész hozzáadásával semlegesítik. 
 
Mészhidrát (Kalkhydrat): por formájú, oldott (mocsári = SUMPF) – mész. Mészkő kiégetésével, és száraz oldásával készül. A mész az antik idők óta fontos kötőanyag: a mészhabarcs és a mészfesték alapanyaga.
 
Narancsolaj (Orangenschalenöl): a narancslégyártás során melléktermékként keletkező illóolaj. A desztillálással nyert, erősen illatozó alkotórészeket a parfümgyártásnál és aromaterápiában használják. A gyengébben illatozó „terpén részek (Basen)” –et használja az AURO, gyanták és viaszok oldószereként. Az AURO-nál használt olaj növényvédőszerektől mentes, ezt szállítmányonként szigorú laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzik.
 
Rezeda (Latin: Reseda luteola  Német: Reseda): festőnövény. Az AURO sárga színezékek előállításához használja.

Safflorolaj-standolaj (Latin: Carthamus tinctorus  Német: Saffloröl-standöl): A sáfrányos szeklice, vagy olajözön néven ismert növényből nyert olajat magas hőmérsékleten levegőtől elzárva főzve kapott standolaj.
 
Sellak (Schelack): a sellak (vagy gumilakk) egy Kelet-Indiában honos, különféle fikusz-, kroton- és aleurites-féle növényeken élő pajzstetű faj – a cocus lacca - szimbiózisának terméke. Egyszerűbben és világosabban olyan növényeken él a mi kis tetűnk, melyek levelei tejszerű nedvet tartalmaznak – fügefélék (ez latinul a fikusz), valamint tungfa (melynek olaját is használjuk, s mely az aleuritesek családjába tartozik) leveleit vonja be váladékával, magyarul pedig indiai lakktetűnek, vagy forró égövi levéltetűnek nevezzük. A sellak a lakktetű elgyantásodott váladéka. A lakktetűk váladéka költési időszakban kéregszerűen lepi el a növények ágait és leveleit. Ez a kéreg színanyagot (Laclac és Lac dye) és gyantaszerű masszát tartalmaznak. Az ágakról és levelekről lefejtik, ezt finomítják és dolgozzák fel különböző formában. 
A sellak Kalkuttán keresztül kerül a világkereskedelembe. A feldolgozatlan ágakat bot- vagy rúdlakknak nevezik, a gyanta mellett a színezéket is tartalmazzák. A színanyag kivonása után megmaradt gyantát felmelegítik, zsákokon keresztül préselik, és forró agyagedények falára kenik. A kihűlés után lepotyogó lapkák adják a sellak ismert formáját, melyet egyszerűen sellaknak, lapkás sellak nevezünk. Forró vízben feloldva, kendőkön átpréselve és szűrve, és kőlapon megformázva, készítik a tömb formában is kapható sellak, de készítik szálakká sodorva, vagy golyócskák formájában is. A sellak természetes színére vonatkozóan megkülönböztethetünk szőke (blond), narancs (orange), bőrszínű, cseresznyepiros és barna sellakot. Legdrágább közülük a narancs, majd a szőke. A sellak etilalkoholban (spiritusz, borszesz) oldódik. A szennyeződésektől és viasztartalmától ülepítéssel, vagy szűréssel szabadítható meg. Mindkettő elég időigényes folyamat, és elég nagy veszteséggel jár. A magasfényű padlólakk, az asztalos politúr, a könyvkötőlakk, és a fixatív az alkoholban oldott sel-lak legismertebb formái és felhasználási módjai. A mindig valamelyest megszínezett oldatok napfényen való fehérítéssel vagy csontszénen (spodium) keresztüli szűréssel kifehéríthetők. De van klórral fehérített sellak is forgalomban, ami természetesen nem túl környezetkímélő eljárás. A sellak felmelegített bórax oldatban is tökéletesen oldódik, ez a forma eredményezi az úgynevezett vízeslakkot (Wasserlack), ami nyilvánvalóan nem azonos a mai vizeslakkokkal. 
 
Mire használjuk / használtuk még a sellakot? 
-Hanglemezek készültek belőlük 1926-27-ben váltották fel az ón és cink lemezeket. 33 1/3 for-dulatú 26”-os lemezek. Bartók ilyet használt? 
-Kollódiumos nedves eljárással előhívott fényképek felületének – az érzékeny kollódium réteg védelmére. (1851- ca.1880) 
Ma: 
-természetes lakkok gyorsan száradó rugalmas kötőanyaga 
-E904 néven fényező és kenőanyagként élelmiszerekben (pl. cukorkák) 
-Gyógyszerek alapanyaga 
-Tűzijáték alapanyag
 
Szalmiákszesz: ammóniagáz vizes oldata. Növényi festékekhez szükséges vízben oldódó gyantaszappanok előállításához.
 
Szárítóanyagok (Trockner): a növényi olajok száradási idejének csökkentésére adagolt ásványi eredetű (kobalt, kálcium, cirkónium) segédanyagok. Ez a kombináció lehetővé teszi, hogy lemondjunk a szokásos mérgező – ólom és bárium tartalmú – nehézfém szárítóanyagok használatáról. Kevésbé pigmentált rendszereknél a szárítóadalék kalciumot sem tartalmaz.
 
Thungolaj (Holzöl, Thungöl): lásd kínai faolaj 
 
Titándioxid: nagyon jó fedőképességű, nem mérgező fehér pigment falfestékekhez és fehér lakkokhoz. Természetes ásványokból – pl. rutilból – állítják elő, a festéktartalmú kísérőanyagok kivonásával. Az AURO csak szulfát-eljárással készült titándioxidot használ, mely a híg savak (Dünnsäure) visszaforgatásával, és a zöldsó (Grünsalz) felhasználásával, klórozás nélkül készül.